A nemzetközi kereskedõ számára nem árt tudomást szerezni a vámok és a fogyasztási adók mértékérõl. Ezen túl egyes helyzetekben ajándékozási és örökösödési illeték is szóba kerülhet.
A legtöbb amerikai adószabály alkalmazásához elengedhetetlen annak ismerete, hogy a jövedelem földrajzilag hol keletkezett. A külföldiek számára azért is fontos a jövedelem forrását tudni, mert így tudják meghatározni, hogy milyen mértékben vonatkoznak rájuk a szövetségi, állami vagy helyi adók.
Általában a nem állandó lakos külföldiek csak olyan esetben adóznak, ha a bevételük közvetlenül kapcsolható az Egyesült Államokban végzett gazdasági tevékenységhez, illetve állandó vagy idõszakos amerikai bevételük van, mint például az osztalék, a kamat, a haszonbér vagy szerzõi jogdíj. Ezt a bevételt többféle sávban adóztatják, 35%-ig bezáróan.
Egy külföldi, aki amerikai viszonylatban folytat kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet egy amerikai állampolgárhoz hasonló módon esik az üzlettel kapcsolatos bevételének adózása alá. Jelenleg a nettó kereskedelmi vagy üzleti bevétel adókulcsa maximum 35% külföldi cég és maximum 39.6% külföldi, nem állandó lakos magánszemélyek esetében. A külföldi cég ezentúl az amerikai tevékenységébõl származó nyereség után is adózhat, amennyiben az az Egyesült Államokban végzett kereskedelmi vagy üzleti tevékenységbõl ered. Egy külföldi, aki amerikai viszonylatban nem végez kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet az Egyesült Államokon kívüli bruttó bevétele után átalányadót fizet, melyet általában adóvisszatartás útján gyûjtenek be. Az átalányadó mértéke, amennyiben ezen a külföldi állandó lakhelyének országával kötött szerzõdés ezt nem változtatja, 30%.
A "külföldi" kifejezés külföldi vállalatra, nem állandó lakos külföldi állampolgárra, külföldi társulásra, örökségre vagy trösztre vonatkozik. Egy külföldi szervezet corporationként, társulásként, örökségként vagy trösztként való elbírálása az amerikai törvények alapján történik. Ilyenkor megvizsgálják a jogi kapcsolatokat a szervezet tagjai, a nyilvánosság és a szervezet vagyontárgyai között. Mivel az amerikai adótörvények konzekvenciái direkt módon alkalmazhatóak egy corporation, társulás, örökség vagy tröszt mûködtetésében, a hibrid külföldi operációs forma megállapítása kritikus fontosságú.
Annak megállapítása, hogy egy külföldi amerikai viszonylatban folytat-e kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet, tényeken alapul. Egyes tevékenységeket kivéve nincsen fekete-fehér módja annak megállapítására, hogy egy külföldi átlépte-e azt a határt, amikor már azt lehet mondani, hogy kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet folytat az Egyesült Államokban. Általában minél magasabb szinten van kapcsolat az Egyesült Államokkal, annál valószínûbb, hogy a külföldire úgy tekintenek, mint aki amerikai viszonylatban folytat kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet.
Csak az olyan bevételre vonatkoznak a sávos adózási kötelezettségek, amelyek "effektív módon" kapcsolatba hozhatók a külföldi amerikai kereskedelmi vagy üzleti tevékenységével. Azok az amerikai eredetû bevételek, amelyek "állandóak vagy állandó jelleggel ismétlõdnek" (általában a passzív bevételek, mint a kamat, az osztalék, a haszonbér, a szerzõi jogdíj, stb.) csak akkor tekintendõk amerikai kereskedelmi vagy üzleti tevékenységnek, ha két feltétel közül legalább egynek megfelelnek. A két feltétel a vagyontárgy használata és az üzleti tevékenység. Azok az amerikai bevételek, amelyek nem "állandóak vagy állandó jelleggel ismétlõdnek" amerikai kereskedelmi vagy üzleti tevékenységgel kapcsolatos bevételnek tekintendõk. Bizonyos esetekben a külföldi eredetû bevétel is amerikai kereskedlemi vagy üzleti tevékenységnek tekinthetõ, de csak akkor, ha a külföldi rendelkezik olyan irodával, amelyhez ez a bevétel kapcsolható.
Egy külföldi bejegyzésû cég, amely az Egyesült Államokban folytat üzleti vagy kereskedelmi tevékenységet, szintén adóköteles az Amerikához köthetõ nyereséggel kapcsolatban. A leányvállalat nyereségadója maximum 30%-a lehet az osztalék ekvivalens értéknek.